Íme SPIDAR, a járó-repülő négylábú robot, amely 16 légcsavart használ a közlekedéshez és a repüléshez

A multimodális helymeghatározási képességgel rendelkező robotok szinte mindig kompromisszumot jelentettek, mivel elképesztő mobilitási képességekkel rendelkeznek.

Egy többlábú robotra rászerelhetnénk ezzel párhuzamosan akár 20 db. légcsavart is, s így képes lenne már nem csak járni, hanem elrepülni is bárhova, de attól függően, milyen célra használjuk, vagy a lábak, vagy a légcsavarok többnyire csak kényelmetlen extra tömeget jelentenének. Egyes robotok ezt a kompromisszumot sokkal elegánsabban oldják meg, mint mások.



A Tokiói Egyetemen most kifejlesztés alatt áll egy SPIDAR névre keresztelt új négylábú robot. SPIDAR célja, hogy minimálisra csökkentse ezt a kompromisszumot azáltal, hogy a lábait és a légcsavarokat kombináltan használja, és erre a kombinációra támaszkodik mind a gyaloglás, mind a repülés során.

A kutatók ezúttal az általánosságban a robotoknál (is) alkalmazott ízelt-lábműködtetők helyett vektoros lábtokozókat alkalmaztak, amelyek képesek a lábak mozgatásár, az ízületek külön-külön mozgatására, miközben az egész robot a légcsavarok segítségével a levegőbe emelkedik.

A SPIDAR, amely talán minden idők egyik legrosszabb robot elnevezése, a „SpherIcally vektorable and Distributed rotors assisted Air-ground amphibious quadruped Robot” rövidítése, amely magyarul valahogy így hangzik: „Gömb alakúan vektorozható és megosztott légcsavarokkal támogatott levegő-föld alapú kétéltű négylábú robot”.

Egyáltalán nem nevezhető póknak, mivel nyolc helyett négy lába van, de kellően elég a lábak száma ahhoz, hogy bármilyen helyzetben gyorsan tudjon reagálni.



Általánosságban igaz minden repülő objektumra, hogy ha elég tolóerőt fejtünk ki egy tárgyra, az a dolog levegőbe képes emelkedni és ott repkedni is tud. Ami igazán nehéz, az mindig a kontroll, a vezérlés, az objektum irányítása. És ez még nehezebb, ha a szerkezet egyes részeinek szabadságfokát sokszorozzuk, amely részek így állandó korrekciót igényelnek. Ez jellemző a SPIDAR esetében is, nagyon könnyű megállapíthatjuk, hogy ez most még valójában csak egy igen kezdetleges prototípus. mivel úgy tűnik, hogy állandóan a kontrollvesztés határán van.

Hogy működik SPIDAR?

SPIDAR minden végtagjához gömb alakú vektoros kettős légcsavartestet csatlakoztattak. Ezek a szerkezetek egyrészt képesek „gurulni” a végtag körül, valamint arra merőlegesen képesek forogni is, így a tolóerőt bármilyen irányba tudják biztosítani! Az ízületekbe kis szervókat építettek bele, amelyek működtetik őket, de ez elsősorban a rendszer dinamikájának egyszerűsítését szolgálja. A szervók ugyanis nem elég erősek ahhoz, hogy elbírják a robot összsúlyát, a mobilitása pedig elsősorban a tolóerő-rendszerétől függ.



Összességében a SPIDAR nyolc csatlakozó ponttal, 16 csuklóval és ugyanennyi légcsavarral is rendelkezik, a tömege pedig 15 kilogramm, a nyolc beépített akkumulátorral együtt. Képes akár egy feltöltéssel 9 percen keresztül a levegőben maradni, kizárólag a földön közlekedve az üzemidő elérheti a 18 percet is.

A SPIDAR-t kizárólag „lábas” vagy „járó” robotnak nevezni nem korrekt, mivel a kutatók is rámutattak, hogy a végtagokat földi vagy légi mozgásra is fel lehet használni. Szükség lesz azonban még további fejlesztésre, kutatómunkára, hogy elég stabil legyen a platform, de a kutatók azt mondták, hogy keményen dolgoznak rajta, és remélik hogy még az idén bemutathatják a V2 verziót.