Robot irodalom, könyvek, novellák, regények
Sokan nem is gondolják, hogy a robotika témája már közel 100 éve jelen van a hazai irodalomban is. Pl. Karinthy Frigyes 1916-ban írt 'Utazás Faremidóba' c. regényében is egy olyan világot ábrázol, amelyet szervetlen, mechanikus, és gondolkodásra képes lények népesítettek be. Igaz a szerző soha nem használta a 'robot' kifejezést, a műben ábrázolt gépek (lények) feltétlenül a ma ismert 'robotoknak' feleltethetőek meg.
A
ROBOT szó elterjedését az irodalomban
Karel Čapek nevéhez fűződik, aki 1921-ben írta meg a
R.U.R. (Rossum's Universal Robots) című színdarabot.
A robot irodalom klasszikusa természetesen nem más, mint
Isaac Asimov aki tucatnyi sci-fi művet jegyez, pl. a leghíresebb novellái közé tartozik az
Én, a robot (I, Robot) és
A két évszázados ember is.
Fotó:
Hill Illustration
A robot irodalom története
A
ROBOT szó elterjedése az irodalomban
Karel Čapek cseh író nevéhez fűződik, aki 1921-ben írta meg a
R.U.R. (Rossum's Universal Robots) című színdarabot.
Rossum's Universal Robots (1921) - Fotó:
DenofGeek.com
A robotnik szó, a cseh nyelvben „kényszermunkás”-t jelent. Ezt a kifejezést azóta számtalan módon alkalmazták az írók és a mesemondók a műveikben, melyekben arra a következő fő kérdésre keresték a válaszokat:
1) Milyen lenne a civilizációnk, ha az androidok felszabadítanák az embereket a ma elvégzendő munkák alól?
2) Ezeket az androidokat valaha is kihasználnák-e az alkotóik, vagy kifejleszthetnek-e valaha egyáltalán olyan fajokat, amelyek egymással képesek lehetnek versengeni?
Bár néhány szerző kevésbé volt ambiciózus, hogy műveiben válaszolni tudott volna ezekre a nem is annyira egyszerű kérdésekre, annál inkább foglalkoztatta a szerzőket az, hogy mi lenne, ha egy robot szimplán csak lemezekből, csavarokból, szoftverekből, vagy esetleg szintetikus testből készülne?
A robotok irodalomban való bemutatásának a módja rávilágít, hogy
végtelen módokon létezik válasz ezekre a kérdésekre, és annyi fajta robotot képzeltek már el a szerzők, mint amennyi könyv, képregény, film és televíziós műsor jelent már meg a világban.
Valójában az androidok és robotok irodalmi megjelenítése sokkal régebbre nyúlik vissza, mint ahogy azt gondolnánk. A görög mitológiában számtalan, hihetetlen formájú lényt ismerhetünk meg máig fennmaradt szobrok formájában, úgy mint pl.
Pygmalion.
A 19. század közelebb hozta a történetmesélést a robotok világához. Erre a legjobb példa az androidok ábrázolása, amelyet az emberek szándékosan építettek meg, és amelyet inkább a tudomány és a műszaki fejlődés célja diktált, mint az istenség vagy a varázslat.
Az USA-ban 1868-ban
Edward S. Ellis által írt
The Prairies The Man's The Prairies mutatott be először írott formában androidot az olvasók számára, egy gőzzel működtetett androidot, melynek alkotója a regényben egy tizenéves fiú volt.
The Prairies The Man's The Prairies (1868) - Fotó:
SyFy.com
Egy másik figyelemre méltó irodalmi példa a robotra szintén megelőzi Karel Čapek cseh író színdarabját.
Frank L. Baum Tik-Tok-ja egy beszélő robot volt, egy érzelemmentes, rézből készült, fejjel, karokkal, lábakkal és gömb alakú törzzsel felszerelt, szélsebesen mozogni képes eszköz, amely
Oz világában 1914-ben jelent meg először.
Frank L. Baum - Tik-Tok (1914) - Fotó:
worthpoint.com
Bizonyos értelemben ezek a korai irodalomban megjelenő robotok inkább hasonlítanak a robotok szerepének megértésére, mint ahogy Karel Čapek cseh író próbálta volna ezt átadni a színdarabjában a
RUR-ban.
A
RUR-ban a robotok élő szövetből és emberi testből készültek. Ebben a tekintetben ezek a robotok inkább a klónokra hasonlítottak, mint az androidokra, bár nem genetikai replikációval készültek (
ez a tudomány, illetve ennek az átfogó megértése 1920-ban Čapek számára még nem volt elérhető!), hanem erre szakosodott gyárakban.
A cseh író színdarabjában a robotok egy évtized alatt átvették a gazdaság irányítását, majd hamarosan felllázadtak és megölték az összes embert, egyet kivéve. A színjáték egy váratlan fordulattal fejeződik be, nem úgy, mint amire számítanánk, és az emberiség elpusztul. Végül két robot egymásba szeret, őket Ádám és Éva második iterációjának is nevezik, akik újra benépesítik a Földet.
A
Lester del Rey által írt
Helen O’Loy c. novellát az amerikai
Astounding Science Fiction kiadó adta ki 1938-ban. A sci-fi műfajban valóban egy „háztartási robotot” jelenített meg, amely egyfajta ellensúlyt jelentett a színházi világban Karel Čapek gyilkos robotjaival szemben.
A történetben két ember kifejleszti a
Helen nevű robotot házimunkák elvégzése céljából, ám nem sokkal később mindketten beleszeretnek az általuk létrehozott robotba. Ez a történet ettől a pillanattól kezdve a megszokott, egyértelmű szerelmi vonalat követi, amit a klasszikus amerikai filmekből már megszokhattunk, s mint amit 2013-ban újra feldolgoztak a
Her nevű robot képében, a
Fekete Tükör c. televíziós sorozatban. Ezek a gondolatmenetek egyre népszerűbbek a filmiparban is, és azt sugallják az emberek felé, hogy a saját életünkben, a távoli-közeli
jövőben egyre inkább megvalósulhat az, hogy a digitális ideálok is besorakoznak a Társkereső oldalakon keresztül...
Black Mirror (2013) - Fotó:
Entertainment World
A robot személyiségét a legtöbb regényben vagy filmben általában operációs rendszerének képességével ábrázolják. Így pl. egy robot képes lehet az emberi számára nem lehetséges fizikai mozgásokra (bezárt ajtókon átmegy, tárgyakat a tekintetével felemel, stb.).
Nem vitás, hogy a téma
legismertebb tudományos fantasztikus írója Isaac Asimov lett, aki három törvényt javasolt bevezetni a robotokkal kapcsolatos regények írására vonatkozóan. Ezt a szabályt először 1942-ben alkalmazták a
Runaround című novellában.
A robotika három törvénye
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.
Asimov kimondta, hogy az írók természetesen szabadon betarthatják ezeket a szabályokat és el is térhetnek ezektől a szabályoktól, ahogy azt leginkább megfelelőnek tartják, ám ezek a szabályok sablonként szolgáltak a tudományos fantasztikus képregények berobbanása idején, amikor a folyóirat kiadók egyre népszerűbb robottörténeteket jelentettek meg világszerte olyan ütemben és nagyságrendben, amilyenre korábban soha nem volt példa.
Asimov többek között olyan híres robot-karaktereket hozott el nekünk, mint pl. a
Bicentennial Man. A sci-fi vsersenybe belépő további isemrt robotok közé tartozik a
Ray Bradbury Fahrenheit 451 elnevezésű mechanikus kutya, amely egy totalitárius kormány jobbkeze, s amely felügyeleti képességekkel és nyugtatót kilövellő injekciós tűvel is fel lett szerelve.
Ám tulajdonképpen, ha megvizsgáljuk az elmúlt 100 év robot témájú irodalmának fejlődéstörténetét, megállapíthatjuk, hogy a robotok valójában nem haladnak sehová, nem fejlődnek tovább, és a tudományos fantasztikus hírességek csarnoka is alig bővült tovább az elmúlt 10-20 évben.
